Gondoljuk most tovább a
teremtést, hogy egy olyan teremtő állapotba jussunk, hogy tartósan benne is
tudjunk maradni és egy olyan életet éljünk, amelyben a legkisebb erőfeszítések
nélkül megvalósul minden körülöttünk. Direkt nem úgy fejeztem ki magam, hogy elérjük
a célunkat. A megvalósulás és a célok elérésében óriási a különbség.
Egy cél, ha kitűzzük, egy konkrét
dolog, de a megvalósulás az bármi lehet. Olyan dolog is, amire nem gondoltunk,
amire nem számítottunk, amit nem tudtunk, hogy bennünk van. Így aztán érdemes,
gyakran számvetési gyakorlatot készíteni magunk számára.
A harmóniából való teremtés az a
teremtő állapot, ahol tartósan benne tudunk maradni. A tartósan azt jelenti az
én világomban, hogy bármilyen helyzet adódik az életemben, mindig a megfelelő
hozzáállással rendezem magamban. És éppen ezért nem egyenlő tartósság az
állandósággal, mert ahogy fent említettem, minden, mindig változik. Csak a
hozzá állásom, a viszonyulásom marad, de még ebben sincs bennem ragaszkodás. Az
érzelmi reakcióim adják a visszajelzéseket, magamról másokról, a helyzetről.
Hogyan teremtsek harmóniát?
Mi a harmónia? - Összhang, egyensúly
Elsődlegesen tehát, összhangba
kell kerüljek önmagammal. Hogy mért önmagammal, és mi az, amit összhangba kell
hozni magamban?
Minden belőlem indul ki. Mi az,
ami széthúz bennem, mit kell jótékony mederbe terelnem, mi munkál bennem?
Például: vágyak, ambíciók rossz érzések, hamisságok, hazugságok, hiedelmek,
elvárások, bírálatok, és még sok minden más.
Általában azt gondoljuk, ha
minden happy bennünk, szárnyalunk, akkor már harmóniában is vagyunk, és mindent
meg tudunk teremteni ebben az állapotban. Ez részben igaz is, de sajnos hamar
le is esünk a létra aljára, mert nem hisszük el, hogy ez lehetséges. És mért
nem hisszük el? - mert valahol legbelül tudjuk, hogy ehhez több kell, hogy a hitünket
és bizalmunkat megszerezzük, és a részünkké váljon. Ezt pedig úgy érhetjük el,
ha sokat gyakoroljuk. De az még nem biztos, hogy ha mindig törekszünk arra,
hogy az érzelmi létra tetejére feljussunk, megoldást hoz számunkra. Igen
fárasztóvá válhat a nagy érzelmi ingadozás. Sokszor találkozom erre vonatkozó
példákkal, és az a tapasztalatom, hogy az ember előbb utóbb feladja, és
csalódik. Kérdezik, hogy mért van az, hogy az ember mindig lezuhan az érzelmi
létrán.
Először is, a csúcsról mindig
lefelé visz az út. Másodszor, a harmónia túl van minden érzelmen, mert ez egy tudatállapot és nem érzés.
Nekem már nem az a célom, hogy
felkerüljek az érzelmi létra tetejére, sőt nincs is célom vele. A megértést
keresem, minden adott szituációban, minden érzelemben, amit megélek és nem a
miérteket.
Ezzel azt érem el, még akkor is,
ha rossz érzéseim lennének, hogy a megértésre irányított figyelem,
lecsillapítja az érzelmi hullámok kilengéseit. Azt is mondhatnám, hogy az adott
pillanatban, azonnal átfordul az energia, ami se nem jó, se nem rossz, tehát
semlegessé válik. Nem vagyok se lent, se fent. Ez, mondjuk úgy, hogy középen
tart. A középből való rálátás, harmóniát, egyensúlyt hoz létre, nevezzük nyugodtan
éberségnek, vagy akár tudatosságnak. Nincs zuhanás, de lebegés sincs, csak a
biztos közép. Ebből az állapotból való cselekvés, reakció vagy a nem
cselekvés, és nem reagálás, az adott pillanatra a saját döntésünk, ami mindig
eredményes lesz, még akkor is, ha a külvilágnak ez nem tetszik.
Mint már említettem, ez az
állapot túl van az érzelmi létra tetején, de nem úgy értük el, hogy
feltornáztuk magunkat, és onnan lépünk még fölfelé. Itt már nem teszünk erőfeszítéseket arra
vonatkozóan, hogy ezt mindenáron megtartsuk, és nem akarunk minden áron a
csúcsra jutni.
A tudatosság,
a rálátás egy adott helyzetre, nem
fent és nem lent történik, hanem itt
és most. Ezt a pillanatot az éberség
állapotában láthatjuk meg. Így maradunk mindig harmóniában.
Felismerve a saját érzéseimet, fontosságaimat, szándékaimat, ezzel
együtt a másokét is, azonnali megértést hoz, és úgy reagálok, ahogy ez
szükségszerű. Ez az, ami folyamatosan harmóniában tart, ami túl van minden
érzelmen, de nem egyenlő az érzéketlenséggel. Éppen ez az, mellyel elérhetünk
az egyetemes szeretet, az elfogadást, a hitet, és a bizalmat magamban és a
jóakaratban.
Itt már nem arról beszélek, hogy mit kérjek az univerzumtól, nem kell
elképzelni sem, itt nem kérdezed, hogy jár e neked, vagy nem jár? – mert már
ez a természetes, a természeted. Nem kérsz, mert tudod, mindent elérhetsz, és
nem hálálkodsz, mert tudod, hogy te magad vagy minden a teremtés és a hála is
egyben. Itt és most, ebben a pillanatban. Már nem kell elmondani, fohászkodni
milliószor semmiért, mert összeforrtál vele. És ez itt van, épp, ahol élsz, épp, amit teszel, se nem lent, se nem, fent. Az ötödik dimenzió, ahol a lent és
fent, a kint és bent, a sötét és világos, a férfi a nő, egyesül benned. Itt,
ebben az emberben, ebben a tudatban, túllépve jelenlegi fizikai testeden,
anélkül, hogy elhagynád. És ez most van, ebben a földi életedben.
Ez a harmónia, ami szelíd, békés nyugodt. Csak van, és mégis elér
hozzá, beteljesedik minden körülötte, hogy aztán visszaadja termékenysége
magjait a körforgásnak, hogy az univerzum általa kiteljesedjen és létrehozzon
mindent. Nem ragaszkodik semmihez, mert tudja semmi nem az övé és így jut el
minden újra és újra hozzá. Ezt a harmóniát bármi áron megtartja, még akkor is,
ha egyedül marad. Fegyelmezetten, kitartással, ha kell szigorral, de szándékait
mindig a szeretet vezérli. Nem kell sehová menned, semmi után nem kell
kapaszkodnod, mert minden ott van benned készen MOST.
Ezzel a teremtő állapottal, nem olyan életet teremtettél amilyet az
elmével elképzeltél, hanem olyat, amilyennek lennie kell. Olyat, amire valóban
szükséged van. Olyat, ami mindenkinek jó lesz.
Ha valaha megjelent benned a segítő szándék mások irányába, akkor az
lehet a legtöbb, amit értük tehetsz, hogy megteremted magadban a harmóniát és a
lényeddel, a jelenléteddel tudod őket segíteni abban, hogy felismerjék ezt a
képességüket.
Pataki Erzsébet
Természetgyógyász, Gyógyító, Életvezetési tanácsadó és tréner, Fényőr avatómester, Kommunikációelemző és Konfliktuskezelő pszicho tréner, Spirituális
tanító, Író-Költő