Megvalósulás erőfeszítések nélkül

Teremtés /Második rész

Gondoljuk most tovább a teremtést, hogy egy olyan teremtő állapotba jussunk, hogy tartósan benne is tudjunk maradni és egy olyan életet éljünk, amelyben a legkisebb erőfeszítések nélkül megvalósul minden körülöttünk. Direkt nem úgy fejeztem ki magam, hogy elérjük a célunkat. A megvalósulás és a célok elérésében óriási a különbség.

Egy cél, ha kitűzzük, egy konkrét dolog, de a megvalósulás az bármi lehet. Olyan dolog is, amire nem gondoltunk, amire nem számítottunk, amit nem tudtunk, hogy bennünk van. Így aztán érdemes, gyakran számvetési gyakorlatot készíteni magunk számára.

Fontos, hogy mindig tisztán lássuk, hogy hol tartunk, mi az, amire már nincs szükségem, mi az, ami épít, vagy rombol és akadályoz a továbblépésben. Melyek azok az értékek, amelyek alapjai lehetnek a jövőt illetően. Így tudunk újabb, kisebb nagyobb célokat kitűzni, melyek azonban bármikor megváltozhatnak. A rendszeres önmagunk gondozásával, takarításával, sok új képességünket ismerhetjük meg, ami egyre nagyobb harmóniát, vagy bonyodalmat teremt az életünkben.

A harmóniából való teremtés az a teremtő állapot, ahol tartósan benne tudunk maradni. A tartósan azt jelenti az én világomban, hogy bármilyen helyzet adódik az életemben, mindig a megfelelő hozzáállással rendezem magamban. És éppen ezért nem egyenlő tartósság az állandósággal, mert ahogy fent említettem, minden, mindig változik. Csak a hozzá állásom, a viszonyulásom marad, de még ebben sincs bennem ragaszkodás. Az érzelmi reakcióim adják a visszajelzéseket, magamról másokról, a helyzetről.

Hogyan teremtsek harmóniát?

Mi a harmónia?  - Összhang, egyensúly

Elsődlegesen tehát, összhangba kell kerüljek önmagammal. Hogy mért önmagammal, és mi az, amit összhangba kell hozni magamban?

Minden belőlem indul ki. Mi az, ami széthúz bennem, mit kell jótékony mederbe terelnem, mi munkál bennem? Például: vágyak, ambíciók rossz érzések, hamisságok, hazugságok, hiedelmek, elvárások, bírálatok, és még sok minden más.

Általában azt gondoljuk, ha minden happy bennünk, szárnyalunk, akkor már harmóniában is vagyunk, és mindent meg tudunk teremteni ebben az állapotban. Ez részben igaz is, de sajnos hamar le is esünk a létra aljára, mert nem hisszük el, hogy ez lehetséges. És mért nem hisszük el? - mert valahol legbelül tudjuk, hogy ehhez több kell, hogy a hitünket és bizalmunkat megszerezzük, és a részünkké váljon. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha sokat gyakoroljuk. De az még nem biztos, hogy ha mindig törekszünk arra, hogy az érzelmi létra tetejére feljussunk, megoldást hoz számunkra. Igen fárasztóvá válhat a nagy érzelmi ingadozás. Sokszor találkozom erre vonatkozó példákkal, és az a tapasztalatom, hogy az ember előbb utóbb feladja, és csalódik. Kérdezik, hogy mért van az, hogy az ember mindig lezuhan az érzelmi létrán.

Először is, a csúcsról mindig lefelé visz az út. Másodszor, a harmónia túl van minden érzelmen, mert ez egy tudatállapot és nem érzés.

Ha ezt az állapotot tartóssá szeretnénk tenni, akkor azt, az érzelmi amplitúdó csökkentésével tudjuk elérni. Pontosabban, az érzelmi hullámzások csökkentésével. Minél kisebbek ezek a hullámok, annál nagyobb az egyensúly bennünk. Akkor vagyunk igazi harmóniában, ha érzelmi ingadozásainkkal együtt tudunk játszani, hullámozni, mintha csak külső szemlélői lennék és megfigyelőként tekintünk magunkra. Hogy ezt az állapotot meg tudjuk valóban tartani, még sok a tennivaló. Folyamatos munkálkodást és gondoskodást igényel tőlünk, önmagunkról, mígnem eljutunk egyszer az észlelési szintig.

Nekem már nem az a célom, hogy felkerüljek az érzelmi létra tetejére, sőt nincs is célom vele. A megértést keresem, minden adott szituációban, minden érzelemben, amit megélek és nem a miérteket.

Ezzel azt érem el, még akkor is, ha rossz érzéseim lennének, hogy a megértésre irányított figyelem, lecsillapítja az érzelmi hullámok kilengéseit. Azt is mondhatnám, hogy az adott pillanatban, azonnal átfordul az energia, ami se nem jó, se nem rossz, tehát semlegessé válik. Nem vagyok se lent, se fent. Ez, mondjuk úgy, hogy középen tart. A középből való rálátás, harmóniát, egyensúlyt hoz létre, nevezzük nyugodtan éberségnek, vagy akár tudatosságnak. Nincs zuhanás, de lebegés sincs, csak a biztos közép. Ebből az állapotból való cselekvés, reakció vagy a nem cselekvés, és nem reagálás, az adott pillanatra a saját döntésünk, ami mindig eredményes lesz, még akkor is, ha a külvilágnak ez nem tetszik.

Mint már említettem, ez az állapot túl van az érzelmi létra tetején, de nem úgy értük el, hogy feltornáztuk magunkat, és onnan lépünk még fölfelé.  Itt már nem teszünk erőfeszítéseket arra vonatkozóan, hogy ezt mindenáron megtartsuk, és nem akarunk minden áron a csúcsra jutni.

 A tudatosság, a rálátás egy adott helyzetre, nem fent és nem lent történik, hanem itt és most. Ezt a pillanatot az éberség állapotában láthatjuk meg. Így maradunk mindig harmóniában.

Felismerve a saját érzéseimet, fontosságaimat, szándékaimat, ezzel együtt a másokét is, azonnali megértést hoz, és úgy reagálok, ahogy ez szükségszerű. Ez az, ami folyamatosan harmóniában tart, ami túl van minden érzelmen, de nem egyenlő az érzéketlenséggel. Éppen ez az, mellyel elérhetünk az egyetemes szeretet, az elfogadást, a hitet, és a bizalmat magamban és a jóakaratban.

Itt már nem arról beszélek, hogy mit kérjek az univerzumtól, nem kell elképzelni sem, itt nem kérdezed, hogy jár e neked, vagy nem jár? – mert már ez a természetes, a természeted. Nem kérsz, mert tudod, mindent elérhetsz, és nem hálálkodsz, mert tudod, hogy te magad vagy minden a teremtés és a hála is egyben. Itt és most, ebben a pillanatban. Már nem kell elmondani, fohászkodni milliószor semmiért, mert összeforrtál vele. És ez itt van, épp, ahol élsz, épp, amit teszel, se nem lent, se nem, fent. Az ötödik dimenzió, ahol a lent és fent, a kint és bent, a sötét és világos, a férfi a nő, egyesül benned. Itt, ebben az emberben, ebben a tudatban, túllépve jelenlegi fizikai testeden, anélkül, hogy elhagynád. És ez most van, ebben a földi életedben.

Ez a harmónia, ami szelíd, békés nyugodt. Csak van, és mégis elér hozzá, beteljesedik minden körülötte, hogy aztán visszaadja termékenysége magjait a körforgásnak, hogy az univerzum általa kiteljesedjen és létrehozzon mindent. Nem ragaszkodik semmihez, mert tudja semmi nem az övé és így jut el minden újra és újra hozzá. Ezt a harmóniát bármi áron megtartja, még akkor is, ha egyedül marad. Fegyelmezetten, kitartással, ha kell szigorral, de szándékait mindig a szeretet vezérli. Nem kell sehová menned, semmi után nem kell kapaszkodnod, mert minden ott van benned készen MOST.

Ezzel a teremtő állapottal, nem olyan életet teremtettél amilyet az elmével elképzeltél, hanem olyat, amilyennek lennie kell. Olyat, amire valóban szükséged van. Olyat, ami mindenkinek jó lesz.

Ha valaha megjelent benned a segítő szándék mások irányába, akkor az lehet a legtöbb, amit értük tehetsz, hogy megteremted magadban a harmóniát és a lényeddel, a jelenléteddel tudod őket segíteni abban, hogy felismerjék ezt a képességüket.

Pataki Erzsébet

Természetgyógyász, Gyógyító, Életvezetési tanácsadó és tréner, Fényőr avatómester, Kommunikációelemző és Konfliktuskezelő pszicho tréner, Spirituális tanító, Író-Költő

Tel:+36 70 417 4297